Viselkedésproblémák és túlzott kütyüzés - melyik az ok, és melyik az okozat?

Számos kutatás szerint a korai és túlzott TV-nézés későbbi figyelemproblémákhoz és hiperaktivitáshoz vezethet. Fordítva is igaz: az izgő-mozgó, nyughatatlan gyerekek hajlamosabbak digitális eszközöket használni, és a szüleiknek is nagy segítséget jelentenek ezek az eszközök abban, hogy lekössék gyermeküket. A hiperaktív gyerekeknek éberségi szintjük fenntartásához folyamatos ingerlésre van szükségük, amit a videók és videójátékok pörgős, színes ingerkavalkádja biztosíthat számukra.

A digitális eszközök és a hiperaktivitás/figyelemzavar kapcsolata tehát kétirányú, oda-vissza hatnak egymásra.

Hasonlóan van ez a társas problémákkal: a visszahúzódó, gyenge társas készségekkel rendelkező gyerekek hajlamosak túlzásba vinni a kütyüzést, pl. a videójátékozást vagy a TV-nézést. A virtuális világ menedéket jelenthet nekik a számukra nehezen érthető, vagy fájdalmas tapasztalatokat nyújtó társas világ elől. A magányos kütyüzés azonban csak növeli az elszigetelődésüket. Kisgyermekkorban ráadásul nagy szükség van a társas élményekre ahhoz, hogy a gyerekek társas készségei megfelelően fejlődjenek, amitől a kütyüzés viszont elveszi az időt.

A társas problémák és a kütyüzés tehát -úgy tűnik- szintén oda-vissza hat egymásra.

Napjainkig szinte kizárólag a régebbi média - főként a TV nézés - használatának és a viselkedésproblémák kialakulásának összefüggését vizsgálták, pedig manapság a gyerekek egyre fiatalabb korban és egyre többet használják a modernebb eszközöket, a tabletet és a mobiltelefont is.

Különösen kevés az olyan vizsgálat, amiben hosszabb távon követnék nyomon a gyerekek mobileszköz-használatát és a viselkedésproblémák alakulását. Pedig nagyon fontosak az ilyen vizsgálatok, mert ezek alapján tudjuk megmondani, hogy mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás- azaz a viselkedésprobléma vagy a mobilozás.

Az ELTE Etológia Tanszékén működő Alfa Generáció Labor igyekezett pótolni ezt a hiányt. Óvodáskorú, 4-6 éves gyerekek szüleit kérték meg, hogy töltsenek ki egy kérdőívet gyermekük mobil/tablet használatára, valamint viselkedésproblémaira vonatkozóan. Ezt követően 3 év múlva, - amikor a gyerekek 7-9 évesek voltak - újra kitöltették a szülőkkel a kérdőíveket.

„Azt találtuk, hogy az óvodáskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértéke előre jelezte az iskoláskori mobilozás mennyiségét, vagyis minél nyüzsgőbb és szétszórtabb egy gyerek óvodáskorban, annál többet kütyüzik kisiskoláskorban. Ez azzal magyarázható, hogy az ilyen gyerekek lekötéséhez a szüleik is sokkal inkább kénytelenek digitális eszközökhöz folyamodni, illetve maguk a gyerekek is keresik az ingerdús, intenzív tartalmakat” – mondta Konok Veronika, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor tudományos munkatársa, a kutatás vezetője.

Az óvodáskori mobilhasználat mennyisége azonban nem jelezte előre a kisiskoláskori hiperaktivitás és figyelemzavar mértékét. „Ebből arra következtethetünk, hogy a kiskori mobilozás nem vezet hiperaktivitáshoz/figyelemzavarhoz, szemben például a TV nézéssel. De óvatosan kell értelmeznünk ezt az eredményt, az összefüggés hiánya ugyanis adódhat például az alacsony elemszámból (mindössze száz szülő töltötte ki másodszor is a kérdőívet), vagy más tényezőkből. Senkinek nem javasoljuk tehát, hogy a kutatás eredményére alapozva korlátlan mobilhasználatot tegyen lehetővé óvodáskorú gyerekének” – tette hozzá Szőke Rebeka, az ELTE Etológia Tanszéken működő Alfa Generáció Labor PhD-hallgatója.

Az összefüggés hiányának egyébként az is lehet az oka, hogy az óvodásoknak gyártott mobilapplikációk sok esetben fejlesztő célúak és kevésbé túlingerlőek, mint például egyes rajzfilmek, vagy a nagyobb gyerekeknek készült, sokszor erőszakos játékok.

A kutatók a vizsgálat során ezen felül azt találták, hogy a társas problémákkal küzdő gyerekek többet mobiloznak, de ez csak egy időpontban mérve, iskoláskorban igaz. Nem találtak időbeli egymásra következést, vagyis, hogy a kiskori mobilozás későbbi társas problémákhoz vezet, vagy fordítva. Az ok-okozat kérdése tehát nem tisztázott, és valószínű, hogy két-irányú összefüggés áll fenn: se a tyúk, se a tojás nem volt előbb…

Publikáció:
Konok, V. & Szőke, R. (2022). Longitudinal Associations of Children’s Hyperactivity/ Inattention, Peer Relationship Problems and Mobile Device Use. Sustainability, 14(14) https://www.mdpi.com/2071-1050/14/14/8845/htm

A kutatás az Emberi Erőforrások Minisztériuma ÚNKP-21-5 kódszámú Új Nemzeti Kiválóság Programjának, a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának és a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (OTKA K 124458, PD 134984) támogatásával készült.