Új archaeogenetikai tanulmány a Nature-ben
Egy nemzetközi kutatócsoport az ELKH és ELTE kutatóinak részvételével elemezte Európa bronz- és vaskori népességeit
A projekt célja a Brit-szigeteket a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800) elérő népességmozgások feltérképezése volt. Ez a betelepülési hullám összefüggésben állhatott a kelta nyelvek terjedésével, és a Brit-szigetek későbbi vaskori népességeinek alapját alkothatta. Ahhoz, hogy Európa bronzkori és vaskori népesedési folyamatai jobban megismerhetők legyenek, az európai kontinens számos régiójából,
így hazánk területéről is vizsgáltak DNS mintákat.
A közép-európai leletek alapvető jelentőségű összehasonlító anyagok voltak ebben a vizsgálati sorozatban. Mindezen adatok a jövőbeni kutatások során régiónk vaskori népességtörténeti kérdéseinek megválaszolásához is alapul szolgálnak majd.
A jászberény-cserőhalmi ásatáson a 11. sírból előkerült sárkányfejes lelet (Copyright: Damjanich János Múzeum)
A projekt során végzett kutatások hazai lebonyolítását Szécsényi-Nagy Anna (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet) és Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék és MTM Embertani Tár) koordinálta.
A vizsgálatokat végző kutatócsoport – a Yorki Egyetem, a Harvard Medical School és a Bécsi Egyetem kutatóinak vezetésével – megállapította, hogy
a bronzkor második felében (Kr. e. 1300–800 között) az újkőkor óta Európában élő korai földművesek génállománya ismét megerősödött, dominánssá vált.
Ennek köszönhetően Közép- és Nyugat-Európa késő bronzkori népességeinek génállománya jobban hasonlított egymáshoz.
A vizsgált bronzkori időszakban Dél-Anglia lakosságának közel fele kicserélődött. Ez a folyamat azonban nem egy egyszeri és drasztikus migráció eredménye lehetett, hanem valószínűleg a mai Franciaország területén élt közösségekkel fenntartott kereskedelmi kapcsolatokat kísérő, kisebb mértékű áttelepülések és házasságok révén valósult meg.
2334. objektum, vaskori egyén koponyája Markotabödöge-Mohos tóra dűlő lelőhelyről. A Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum gyűjteménye. Fotó: Hajdu Tamás
A bronzkornak ebben az időszakában már kiterjedt kereskedelmi útvonalak hálózták be Európa jelentős részét, nagy távolságra eljuttatva a bronzból készült eszközöket és azok előállításához szükséges nyersanyagokat. Az új eredmények tanúsága szerint
ezek a kereskedelmi kapcsolatok esetenként jelentős mértékű népességkeveredést is eredményezhettek,
meghatározó hatást gyakorolva Európa későbbi populációinak összetételére is.
A bronzkortól eltérően a vaskori közösségek örökítő anyagában a genetikai elemzés nem talált nagyobb népességmozgásra utaló nyomokat. Ebből arra következtethetünk, hogy a kelta nyelveken beszélő csoportok már korábban, a bronzkor folyamán érkeztek a Brit-szigetekre.
Az eredményeket a kutatócsoport 2021. december 22-én a Nature-ben tette közzé.
Összefoglaló a kutatás jelentőségéről
A régészeti és antropológiai háttérkutatást és a gyűjteményi anyagokat az alábbi magyarországi kutatók és intézmények biztosították:
Almássy Katalin (korábban Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
Bartosiewicz László (korábban ELTE BTK, Budapest)
Bernert Zsolt (Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)
Czifra Szabolcs (Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest)
Deminger Csilla (Kuny Domokos Múzeum, Tata)
Domboróczki László (Dobó István Vármúzeum, Eger)
Gallina Zsolt (Ásatárs Kft., Kecskemét)
Gyenesei Katalin (Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Embertani Tanszék, Budapest)
Hajdu Tamás és Szeniczey Tamás (Eötvös Loránd Tudományegyetem TTK Embertani Tanszék, Budapest és Magyar Természettudományi Múzeum, Budapest)
Ilon Gábor (független kutató, Mesterháza)
Istvánovits Eszter (Jósa András Múzeum, Nyíregyháza)
Kiss Viktória és Kulcsár Gabriella (ELKH BTK Régészeti Intézet, Budapest)
F. Kovács Péter (Damjanich János Múzeum, Szolnok) Kulcsár Valéria (Szegedi Tudományegyetem Régészeti Tanszék, Szeged)
Pesti Krisztina és Ujvári Ferenc (Rómer Flóris Művészeti és Történeti Múzeum, Győr) Pilling Zoltán (független kutató, Budapest)
Somogyi Krisztina (Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár) Somogyvári Ágnes (korábban Katona József Múzeum, Kecskemét)
Szabó Géza (Wosinsky Mór Múzeum, Szekszárd) Tankó Károly (MTA-ELTE Interdiszciplináris Régészettudományi Kutatócsoport, Budapest)
A nemzetközi kutatócsoport hazai archeogenetikai partnerei:
Szécsényi-Nagy Anna és Mende Balázs Gusztáv (ELKH BTK Archeogenomikai Intézet)