Miklósi Ádám Széchenyi-díjat kapott

Bőhm Sára | 2023.03.15.
Miklósi Ádám Széchenyi-díjat kapott
Március 15-i Nemzeti Ünnep alkalmával a legrangosabb hazai tudományos kitüntetést, Széchenyi-díjat kapott Miklósi Ádám professzor, az ELTE TTK Biológiai Intézet vezetője. Ez alkalomból beszélgettünk tudományról, lehetőségekről, jövőről, a díj hatásáról és a pályafutását meghatározó tanárairól.

Elmagányosodás, paradicsomhalak, kutyák, macskák, szociális robotok, fiatalok „kütyühasználati” szokásainak vizsgálata jellemzik kutatási portfólióját és az elmúlt közel negyven év tudományos pályafutását. Miklósi Ádám több mint 15 éve vezeti az ELTE Etológia tanszékét. Mindemellett 2018 óta a Biológiai Intézet igazgatója, 2020-tól az Academia Europea tagja, 2022-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjának választották.

Annak ellenére, hogy kezdetekben kutatócsoportjaival nehézségekbe ütköztek a kutya etológia megalapozásában, mára világszínvonalú kutatásokat végeznek, és számos új kutatási irányt hívtak életre. Ezzel párhuzamosan rendszerszinten is folyamatosan a hazai tudományos élet fejlesztésén dolgozik.

Tanári hatások, egyértelmű hivatástudat

Tízéves kora óta tudja, hogy kutató biológus szeretne lenni, általános és középiskolai biológia tanárai lelkesedése és támogatása kísérték az egyetemig, ahol rögtön elsőévesként gondolt egy merészet, és bár akkor még nem volt etológia órája, felkereste Csányi Vilmost.

„Összeszedtem minden bátorságomat, kikerestem a telefonkönyvből az elérhetőségét és felhívtam az akkor már nemzetközi szinten elismert kutatót.

Tetszett neki a kíváncsiságom, fogadott és onnantól rendszeresen jártam ki Alsógödre a paradicsomhalakhoz. A fejemben az a kép élt, hogy etológusként sok különböző fajjal dolgozunk majd, de kiderült, hogy akkoriban csak paradicsomhalas kutatások zajlanak.” 

Miklósi Ádám tíz éven keresztül foglalkozott a paradicsomhalak etológiájával, de az MTA doktori értekezésének döntő része már akkor újdonságként ható, sikeres kutyaetológiai kutatásokra alapult. Lelkesedése és hivatástudata a kezdetektől töretlen, amit a hajnali emailek, az elérhetősége és a folyamatos jobbításra való törekvése is alátámaszt. Vezetett több karon átívelő Kiválósági Programot, több területen nemzetközileg elismert kutatócsoportot és számos nagy nemzetközi pályázatot hoznak haza kollégáival.

„A díj egy fontos mérföldkő, visszajelzés az eddigi munkámról, ami jó érzés, öröm, hogy a kollégáimmal együtt a tudományos közösség által is elismert úton haladunk, de felelősséggel is jár. A munkámmal és most már díjazottként igyekszem felhívni a döntéshozók figyelmét az alapkutatások fontosságára. És hálával gondolok kiváló munkatársaimra a már önálló kutatóktól a doktoranusz hallgatókig, hogy egy ilyen különleges csapat tagja lehetek. A díj közös munkánk eredménye is”

Légvárépítés helyett masszív alapok

Napjainkban az innovációra törekvésen van a hangsúly, amit masszív alapok nélkül nagyon nehéz megvalósítani. Ezt a folyamatot tetézi a tudományterületek felaprózódása.

„Az alapkutatások támogatása egy még erősítendő terület, ami nélkül az innovációs stratégia egy légvárépítés,

amit a mi példánk is alátámaszt. Ha nem végeztük volna a kutyaetológiai kutatásainkat tizenöt éven keresztül, akkor a robotikai fejlesztéseink vagy a gyerekek és szüleik mobilhasználatával kapcsolatos kutatásaink most nem lennének a nemzetközi mezőnyben, nem lenne meg a megfelelő etológiai tudásunk, sem ismertségünk hozzá.

A sport területén már működő stratégia, hogy néhány arra érdemesnek talált területet erősebb támogatással igyekszik az állam nemzetközi szintre emelni és megtartani. Ez a szemlélet kellene a tudományban is. Számos kiváló kutató van Magyarországon és még többjüket lehetne hazahívni egy stabil több évre szóló támogatási stratégiával. A modern kutatócsoportok vagy kutatóintézetek nem feltétlenül a nagyon hasonló érdeklődésű kutatókat egyesítik, hanem

éppen ellenkezőleg egy-egy tudományos probléma megoldására szövetkeznek számos tudományterület legkiválóbbjai.

A jövő mindenképp az interdiszciplináris kutatásé, de érthető, ha ezzel a gondolattal a kutatóknak és a döntéshozóknak is még meg kell barátkozni. A hazai kutatás előnyhöz juthatna, ha minél előbb lépnénk erre az útra.”


Miklósi Ádám, Bognár Zsófia kutyájával, Joellel
Fénykép: Kubinyi Enikő

Iskolateremtés és folyamatos megújulás

Csányi Vilmos nem csak a kutatásaiban mutatott példát. Kutatásszervezése, gondolkodása és szemlélete újító volt az akkori tudományos közegben, melyet nemzetközi tapasztalatai erősítettek.

"Kihívásokkal teli újítás volt a kutyákat bevonni és a kutatások alanyaivá tenni.

Eleinte a tudományos közösség sem foglalkozott ezekkel az eredményekkel, kissé értetlenül nézték, hogy mivel is foglalkozunk,

az első tanulmányunkat négy év után fogadták el és jelentethettük meg. Ezt követően nagy népszerűségre tett szert a kutyák kutatása és mára többek között az Etológia Tanszék is erősíti az egyetem nemzetközi hírnevét és vonzza a külföldi hallgatókat és kutatókat."

Csányi Vilmos tanítványaként Miklósi Ádám is úttörője lett több új kutatási iránynak. Különböző tudományterületek együttműködésével irányítása mellett kezdődött meg a genetikai, neurológiai és mikrobiológiai vizsgálatok bevezetése, amik által a kutyák még több információt adnak az emberek működéséről, az öregedéssel együttjáró folyamatokról. Megalapította a szociális robotokkal foglalkozó kutatócsoportját és ezzel új tudományterületet alapozott meg etorobotika néven. Ezzel párhuzamosan a jelenkor kihívásaira reagálva a fiatalok digitális eszközhasználatának hatásainak vizsgálatát is megkezdték.

„A paradicsomhal kutatás után elég merész lépésnek tűnt a kutyák viselkedésének tanulmányozása, hiszen egy sokkal összetettebb élőlényt akartunk vizsgálni. Egy ilyen átállás nem egy nap alatt történik meg,

rengeteg beszélgetés, vita, próbálkozás előzte meg, miközben azt éreztük, hogy váltanunk kell,

és hogy ez az irány sokakat érdekelhet. Majd ugyanígy voltunk később a robotikával is. Eleinte nem tudtuk biztosan, hogy jó ötlet-e a kutyák mellett robotokkal is foglalkozni, de úgy tűnik, hosszú távon igazolja magát.”

A hatékony társrobotok alapja, hogy rendelkeznek megfelelő funkcionalítással és kimutathatóan segítik és támogatják az emberi felhasználót. Nem törekszenek az ember „helyettesítésére”, hanem egy másik „faj” szerepében jelennek meg, ugyanakkor az emberrel történő interakcióik alapvető etológiai szabályok mentén szervezettek. Várhatóan 2023-ban a Taylor és Francis kiadó gondozásában jelenik meg az első bevezető tankönyve ebben a témában (Abdai Judittal közösen szerkesztve).

A jelenkor kihívásai – az elmagányosodás

A robotika mellett etológiai megfigyelésekre – kutya-gazda kapcsolatra – alapozva Miklósi Ádám vezetésével mutatták ki először, hogy 2016-ban már

a kisgyermekek harmada jelentős időt tölt el a mobiltelefon, illetve az internet használatával.

Így kezdődtek el azok a kutatások, amik a gyermekek és a digitális környezet kapcsolatát vizsgálják. Az alfa-generációra fókuszálva - 2010 után születettek - alkalmazzák az etorobotika koncepcióját, azaz egy valódi interakció kialakítására törekednek a gyermek és a digitális környezet között, ahol az eszközök célja, nem a kitettség növelése, hanem épp ellenkezőleg a természetes gyermek-szülő kapcsolat megerősítése.

„A kutatásainkban arra törekszünk, hogy megértsük, milyen kihívásokkal szembesülnek a gyerekek, hogy minél előbb segíthessük őket. A család, a közeg nagyon meghatározó, aki nem startol jól, az nagyon nehezen hozza be a lemaradást. Saját és nemzetközi kutatások alapján,

a család vagyoni hátterétől függetlenül, a fiatalok egyik legnagyobb problémája az elmagányosodás.

A családtagok kevés időt töltenek együtt, egymásra figyelve. A kapcsolat hiánya megfigyelhető kutya-gazda viszonyban is, amiről láttuk, hogy komoly egészségügyi problémákhoz is vezethet. A kutya-gazda közötti kötődés vizsgálatából jött az a felismerés, hogy akár a családi környezetre hogyan tudunk hatni, hogyan tudunk változást indítani. Először abban próbálunk segíteni a szülőknek, hogy a sokszor természetesnek vélt „kütyühasználatról” felismerjék, hogy az mikor válik problémássá. Ha ez az egyébként nem könnyű felismerés megszületik, akkor olyan megoldásokat tudunk javasolni, hogy az ebből következő egészségkárosodást, például elhízást, megakadályozhassák."

A végtelenbe és tovább, úton a kiválóság felé

A legutóbbi évek etológiai kutatásainak középpontjába a tehetség jelenségének megértése került, amit eddig szinte kizárólag az emberre vonatkozva értelmeztek a kutatók. Kutatótársaival felfedezték, hogy a kutyák között nagyon kis számban vannak olyan egyedek, amik képesek akár több mint 100 tárgy nevének elsajátítására rövid idő alatt, ellentétben a többi fajtárssal.

Ez a néhány különleges egyed olyan szótanulási képességgel rendelkezik, amihez hasonlót 1-1,5 éves gyereknél lehet megfigyelni.

A kutatás célja, hogy kiderítsék, mi áll a kutyák esetében e specifikus képesség mögött, milyen genetikai és/vagy egyedfejlődési hatások egybe esése hozza létre ezt a jelenséget. Ha sikerül e mechanizmusokat feltárni, akkor közelebb juthatnak a tehetség jelenségének általánosabb megértéséhez is.

A kiválóság nem csak a kutyák között vált szemponttá, az idei évtől már a hallgatók között is fontos tényező. Az egyetemen évente eddig több mint kétszázötven hallgató kezdhette meg a biológia tanulmányait, az idei évtől már csak fele ennyien vehetnek részt a biológia alapszak képzésében, ami a megemelkedett pontszámok mellett, egy közvetlenebb, magasabb színvonalú oktatást is ígér.

Miklósi Ádám mind a kutatásban, mind az oktatásban törekszik csapatából a legtöbbet kihozni. Ahogy fogalmazott rengeteg ötlete van még, amiket a kutatócsoportjaival egyeztetve megvalósítana. A díjátadót sem követte hosszas ünneplés, az elismerések arra motiválják, hogy még többet hozzon ki a lehetőségeikből. 


Az Etológiai Tanszék csapata

Széchenyi-díj
Az Országgyűlés 1990. január 25-én döntött arról, hogy a korábbi Állami Díj helyett Széchenyi-díj adományozható annak, „aki a tudományok, a műszaki alkotások, a kutatás, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás-nevelés terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert eredményt ér el”. A kitüntetettek személyére, az e célra létrehozott bizottság ajánlása alapján a kormány tesz javaslatot a köztársasági elnöknek. A Széchenyi-díjat a március 15-ei nemzeti ünnep alkalmából az államfő adja át.

Borítókép: Miklósi Ádám az ELTE előtt, fényképezte: Kubinyi Enikő