Magyar–amerikai–osztrák együttműködés az ősi maradványok megőrzéséért

A roncsolástól a megőrzésig

Az archeogenetikai szempontból legértékesebb mintát adó csontrész a koponyában, a halántékcsont sziklacsonti részében található. Ennek rendkívül tömör csontszerkezetében más csontokhoz képest nagyságrendileg több DNS őrződik meg. A sziklacsonti részből azonban ép koponya esetében csak több-kevesebb roncsolás árán lehet mintát venni. Ezek a történeti korszakokból származó, jelentős tudományos és muzeológiai értékű leletek egyedülállók, így a mintavevők és a gyűjtemények felelőssége, hogy a lehető legkisebb károsodást okozzák a csontokon. „A mintavételezések során számos esetben szembesültünk az antropológiai és muzeológiai szempontból egyaránt súlyos dilemmával. Ezért nemzetközi partnereinkkel és magyar kollégáinkkal együttműködésben egy új módszert fejlesztettünk ki” – mondta Hajdu Tamás, a magyar kutatócsoport tagja.

A halántékcsont sziklacsonti része
(Forrás: PlosONE, Pinhasi és munkatársai 2015)

Hajdu Tamás és kutatócsoportja korábban már publikált egy olyan módszert, amellyel nem szükséges az ép koponyákból az egész sziklacsontot kimetszeni, hanem elegendő a csontot a koponyaalap irányából megfúrni, ezzel is minimalizálva az örökségi szempontból is fontos leletek károsodását. Az így kinyert adatokat összevetették a hosszúcsontokból és a kivágott sziklacsontból nyert genetikai adatokkal. Munkájuk eredményének a későbbiekben az örökségvédelemben is komoly szerepe lehet.

Új módszer a csontok épségéért

„További vizsgálataink során nemrégiben sikerült kimutatnunk, hogy nem csak a sziklacsonti részből, hanem a benne található három kisméretű hallócsontból,

az üllőből, a kalapácsból és a kengyelből is jelentős mennyiségű archaikus DNS nyerhető ki”

– mondta a kutató. A nemrég megjelent tanulmányban összehasonlították a hallócsontokból kinyert örökítőanyag mennyiségét a sziklacsontból kinyert DNS-ével, amivel bizonyították a hallócsontok sziklacsonthoz hasonló felhasználhatóságát. „Abban az esetben tehát, ha ezek a csontok megmaradtak – azaz az elmúlt évszázadok vagy évezredek és a régészeti feltárás és tisztítás közben nem estek ki a külső hallójáraton és hallónyíláson keresztül –, a jövőben a sziklacsont roncsolása, vagy kifúrása nélkül is kinyerhetővé válik az értékes ősi örökítőanyag az egykor élt emberek csontmaradványaiból, ami tovább csökkenti a mintavétellel járó roncsolás mértékét” – tette hozzá Hajdu Tamás.