Emlékkonferencia Ádám György születésének 100. évfordulójára

Ádám György a Semmelweis Egyetemen, 1949-ben szerzett általános orvosi diplomát. Rövid kórházi gyógyító munka után az egyetem Élettani Intézetébe került, és ettől kezdve egész életét a kutatásnak és az oktatásnak szentelte. Pályájára sorsdöntő hatással volt, hogy 1952-1955 között aspiránsként Leningrád közelében, Puscsinoban, a világhírű Pavlov Intézetben dolgozott Pavlov egykori tanítványaival. Az itt szerzett tapasztalatok hatására elkötelezte magát a tudattalan, zsigeri ingerek és a magasabb agyműködési folyamatok kölcsönhatásának vizsgálata mellett. Ennek a területnek, a pszichofiziológiának élete során nemzetközi és hazai téren is vezető szakértőjévé vált. Több pszichofiziológiai témájú könyvet írt magyar és angol nyelven, utóbbiakat számos neves egyetemen ma is tankönyvként használják. 

A Pavlov Intézetből hazatérve az Eötvös Loránd Tudományegyetemre hívták oktatni és kutatni, ahol 1967-ben megalapította, és 25 éven át vezette az első magyar Összehasonlító Élettani (mai nevén Élettani és Neurobiológiai) Tanszéket. A Tanszék vezetése mellett, 1972-1978 között hat éven át az Eötvös Loránd Tudományegyetem Rektoraként is szolgált. Mindig szívügyének tekintette a biológusképzést, rektorként két új biológus tanszéket is létrehozott. Részben az ő aktivitásának köszönhetően, a biológusképzés ma Magyarországon az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a legsokrétűbb: 12 tanszék oktatja a hallgatókat. Az 1990-es években, amikor az egyetemek kizárólagos felhatalmazást kaptak a tudományos fokozat, a PhD odaítélésére, az elsők között alapította meg „A Viselkedés Neurobiológiája” doktori iskolát. Emeritus professzorként is aktívan részt vett a doktorandusz hallgatók oktatásában. Számos, az idegtudomány területén később jelentős sikereket elérő kutató ebben az iskolában, illetve jogutódjában, az „Idegtudomány és Humánbiológia” programban nyerte el doktori fokozatát.