BIODIVERCITY
A természetes életközösségek tagjai több szinten összefonódnak; élőhelyet biztosítanak egymásnak, és táplálékláncot alkotnak. A felvázolt jelenetben például az elhalt szervezeteket a rendszerbe visszaforgató ,,lebontókat’’ látjuk a farönkön, az ezekkel is táplálkozó ,,fogyasztókat’’, és az utánpótlás ,,termelőket’’, tobzódó változatosságban.
De miért fontos, hogy ilyen nagy legyen a biológiai sokféleség, avagy a biodiverzitás?
Minél több fajta élőlény alkot közösséget, annál valószínűbb, hogy ha valamilyen behatás éri őket, esetleg az egyik faj eltűnik, lesz köztük, ami a helyére lép a megváltozott környezetben is, és továbbviheti a körforgásban betöltött szerepet, így stabilizálva az egységet.
Nézzünk továbbá egy rétet: ahol sokféle növény található, néhányuk mindig épp virágzik, folytonos táplálékot biztosítva a beporzó rovaroknak. Ezzel szemben egy mezőgazdasági repceföld ugyan pár hétig ontja a virágokat, de ha elnyílt, sivár területet hagy maga után. Ilyen és ehhez hasonló emberi beavatkozások rengeteg helyen jellemzőek: szabályozzuk a folyók árterületeit, irtjuk a növényzetet, betonozunk, amik a közvetlen élőhelyromboláson túl mind súlyos vízhiányhoz vezethetnek. De mint látjuk, egy olyan aprónak tűnő dolog is, minthogy ha ,,megtisztítjuk’’ az erdőket az elhalt fáktól, mekkora kárt okozhat.
Ahogy a jenga tornya is jelképezi, a természeti rendszerek bizonyos szintig kirugózzák az ember romboló tevékenységét, de nem tudhatjuk, hogy melyik az a pont, amikor azoknak visszafordíthatatlan következményei vannak az adott életközösségre.
Kérdezhetnénk, hogy egy nagyvárosban miért szükséges, hogy legyenek természetes életközösségeknek helyet adó zöldfelületek, ha az az emberek otthona?
Ugyan sokszor nem tudatosul bennünk, de magunk is a természet részei vagyunk; városlakóként is naponta több, ún. ökoszisztéma szolgáltatást veszünk igénybe, amit ezek az közösségek nyújtanak nekünk; például a haszonnövényeinket beporzó rovarok munkája, a lombozatok árnyékoló és levegőtisztító hatása, vagy a lelki feltöltődés, amit a természet látványa, érzete ad.
Életmódunkkal pedig magunk is nagyban visszahatunk a környezetünkre.
Játékunkkal szeretnénk rávilágítani, hogy az egyre nagyobb tömegeket foglalkoztató, nyomasztó, világszintű problémák mint a fajok kihalása, felmelegedés, környezetszennyezés, stb ellen is megoldást kínálhatnak a ,,zöldített’’ nagyvárosok.
Az emberlakta területek zöldfelületei oázisként szolgálnak a betonrengetegben, így ugródeszkát jelentenek az élőlényeknek a nagyobb, természetes életterek közt. Ilyen módon egészen apró cselekedetekkel, mint pl. egy ablakpárkányunkba ültetett virággal, vagy egy kerti tó létesítésével, egy-egy természetvédelmi petíció aláírásával magunk is élőhelyeket teremthetünk és védhetünk meg. Így hozzájárulhatunk a helyi, és egyúttal a széleskörű biológiai sokféleség megőrzéséhez akár magánemberként, kisléptékben, akár magasabb körökben, döntéshozó pozícióban.