Belső-Ázsiából jöhettek a Kárpát-medencébe az avarok
Az avarok csaknem 250 éven át uralták Közép-Kelet-Európa nagy részét. Ázsiából érkeztek a Kr. u. 6. században, arról azonban nem sokat tudunk, honnan származhatnak. Felmerült, hogy a Zsuanzsuan Birodalom leszármazottai, akiket Kína félelmetes ellenségeiként ismerünk, de az is, hogy egyes csoportjaik Közép-Ázsiából, illetve Kelet-Európából érkezhettek.
Egy nemzetközi kutatócsoport most magyarországi embertani leleteket elemezve
az avar elit genetikai eredetét Belső-Ázsia egy keleti régiójára vezeti vissza,
és egyúttal megerősíti a magyar kutatók 2020-ban megjelent archeogenetikai tanulmányának eredményeit. A szélesebb adatbázisra és teljes genomi elemzésre épülő új tanulmány közvetlen genetikai bizonyítékot szolgáltat az emberiség történetének egyik legnagyobb, rendkívül nagy távolságot felölelő, gyors vándorlására. A kutatásokat az ELTE Régészettudományi Intézet és az ELTE Embertani Tanszék mellett a lipcsei Max-Planck Evolúciós Antropológiai Intézet, az ELTE BTK Régészettudományi Intézete, az ELKH BTK Archeogenomikai Intézete, az ELTE TTK Embertani Tanszéke, a Harvard Medical School, az Osztrák Tudományos Akadémia és az Institute for Advanced Study munkatársai végezték, eredményeik a Cell áprilisi számában jelentek meg.
A Kr. u. 560-as években létrehozott Avar Kaganátus központja a Kárpát-medencében volt. A tudományos viták ellenére eredeti hazájuk és származásuk máig tisztázatlan maradt. A történelmi források elsősorban ellenségeiktől, a bizánciaktól származnak, akik az avarok hirtelen európai megjelenése után e félelmetes harcosok eredetén tűnődtek. Vajon valóban a mongol sztyeppén lévő Zsuanzsuan Birodalomból származtak (amelyet 552-ben a türkök pusztítottak el), vagy hinni lehet a türköknek, akik erősen vitatták e tekintélyes örökséget? A történészek azon is töprengtek, hogy az avarok vándorlása egy jól szervezett népmozgás volt-e, vagy pedig a türkök elől menekülő “szökevények” csoportja telepedett-e le a Kárpát-medencében.
A tanulmányban vizsgált lelőhelyek a Kárpát-medencéből, megjelenítve a vizsgált mintaszámokat temetőnként
A régészeti kutatások már korábban rámutattak számos párhuzamra a Kárpát-medence és az eurázsiai nomád leletek (fegyverek, edények, lószerszámzat) között. A Kárpát-medencét és Mongólia területét például összeköti egy közös hatalmi szimbólum, a nemesfémből készült, lunula alakú mellkasdísz. Azt is tudjuk, hogy a kengyelt az avarok terjesztették el tömegesen Európában. Ám a tárgyi megegyezések ellenére, az avarok útját nem tudjuk pontosan nyomon követni a széles eurázsiai sztyeppéken.
A most megjelent tanulmányban 66 Kárpát-medencei, a 4–8. században élt egyént elemeztek a kutatók, köztük a valaha felfedezett nyolc leggazdagabb, arany tárgyakkal együtt eltemetett avar előkelőt. A genetikai elemzések az ELKH BTK Archeogenomikai Intézetében kezdődtek, majd a lipcsei MPI EVA Archeogenetikai Osztályán folytatódtak, kiegészülve a harvardi laboratórium eredményeivel. A kutatók régiónkból az avar kori mintákon kívül más (szarmata és hun kori) csoportokat is vizsgáltak.
Az elemzések során kapott genomszintű DNS-adatok határozott információkat szolgáltattak a népesség eredetéről.
Az archeogenetikai eredmények történeti kontextusba helyezése pedig lehetővé tette, hogy a kutatók leszűkítsék az avar migráció pontos időrendjét is.
A Derecske-Bikás-dűlőn feltárt páncélos avar harcos sírja, amelyet “in situ” emeltek ki az ásatáson. Fényképezte: Döbröntey-David Szilvia, feltárást vezető régész: Hága Tamara
A vizsgálatok arra mutatnak, hogy az avarok néhány év alatt több mint 5000 km-t tettek meg Mongóliától a Kaukázusig, majd további tíz év múltán a mai Magyarország területén telepedtek le. Ez a migráció az emberiség történetének egyik leggyorsabb, nagy távolságú vándorlása. „Észak-Kelet-Ázsiához való egyértelmű genetikai kapcsolatuk és a Zsuanzsuan Birodalom bukásához köthető eredetük mellett azt is látjuk, hogy a 7. századi avar kori elit további 20–30%-a valószínűleg az Észak-Kaukázushoz és a kelet-európai sztyeppéhez köthető a genomja alapján, ami közelebbi területekről is érkező migrációra utalhat” – mondja Guido Gnecchi-Ruscone, a tanulmány megosztott első szerzője.
Szécsényi-Nagy Anna, a tanulmány másik első szerzője hozzáteszi: “A domináns kelet-ázsiai genetikai örökség megtalálható a Duna-Tisza közi központi avar települési terület több temetőjében is.” Az elsődleges települési régión kívül azonban nagy eltérést tapasztaltak a kutatók az egyének közötti keveredés mértékében, különösen a dél-dunántúli Kölked lelőhelyen. Ez arra utal, hogy
a bevándorló avar elit a heterogén helyi elit közreműködésével irányította a sokszínű lakosságot.
“Ezek az izgalmas eredmények rámutatnak arra, hogy mekkora potenciál rejlik a genetikusok, régészek, történészek és antropológusok példátlan együttműködésében a népvándorlás korának kutatása terén” – hangsúlyozza Vida Tivadar, az ELTE BTK Régészettudományi Intézetének igazgatója, a kutatás magyarországi kezdeményezője és vezetője.
A genetikai kutatás a HistoGenes, az Európai Kutatási Tanács által finanszírozott nemzetközi projekt része, amely a Kárpát-medence Kr.u. 400-900 közötti időszakát és népességeit vizsgálja multidiszciplináris perspektívából. A kutatócsoportról az alábbi linken olvashat bővebben.