"A vírus is gyorsan terjed a globalizációnak köszönhetően, de a tudás is"

Miért terjed hatékonyabban a COVID-19 koronavírus a SARS-CoV és a MERS-CoV koronavírusnál?
Bár a 2003-as SARS-járvány vírusa is képes volt hatékonyan a sejtekbe jutni, de populációs viszonylatban az sokkal kevésbé terjedt el. A SARS-hoz képest a COVID-19 kórokozója kisebb arányban okoz alsó légúti megbetegedéseket, inkább a felső légutakban sokszorozódik. A SARS esetében jellemzőbb volt az alsó légúti megbetegedés, ami súlyosabb szövődményekhez vezet, ugyanakkor a terjedést gátolja. A súlyos fertőzéssel a SARS veszített, hiszen azokat az eseteket könnyebb volt izolálni. Nem elhanyagolható a tüdőgyulladásos megbetegedések száma a COVID-19 esetében sem, de a populációs szinten megjelenő hatékony terjedésben a felső légúti fertőzés segíti: ugyanúgy bejut a sejtekbe, viszont egyik emberről a másikra könnyebben tud terjedni, mert gyakrabban marad rejtett a fertőzés. [ Illetve a legfrissebb eredmények fényében elképzelhető, hogy az új vírus a sejtek közötti terjedésben is hatékonyabb a rokonainál. (Müller Viktor kiegészítése az interjút követően)]

A történelem során számos alkalommal kellett megküzdenie a társadalmaknak járványokkal. Miben fejlődünk a világjárványok kezelését illetően? Megakadályozhatjuk egy világjárvány kitörését?
Hirtelen megjelenő és gyors lecsengésű járványokat olyan kórokozók okoztak, amik mostanra már nem tudnának hatékonyan elterjedni. A mai higiéniai, csatornázási szokások mellett nincs esély egy globális pestis- vagy kolerajárvány elterjedésére. Izoláltan, helyenként még megjelennek egy-egy országban, de a gyors reagálásnak köszönhetően, ezeket már hamar meg lehet állítani. Nem lesz belőlük világjárvány. Ilyen szempontból már sokkal felkészültebbek vagyunk. A higiénia modernizációja mellett az orvostudomány fejlődésének köszönhetően mára egy esetleges spanyolnátha kitörésére is jobban tudnánk reagálni, több életet tudnánk megmenteni. Bakteriális világjárvány sem várható az antibiotikumok miatt. Ugyan az antibiotikum-rezisztencia egy komoly és folyamatos fenyegetés, de valószínűtlen, hogy egy eleve antibiotikum-rezisztens, új kórokozó ugorjon át az emberre. Ezáltal szűkültünk le a vírusokra, aminek egyik aktuális példája a COVID-19. Az elmondható, hogy

minden eddiginél gyorsabb a kutatás, az orvostudomány fejlődése, ami konkrétan erre a kórokozóra eszközöket adhat a kezünkbe.

Nem biztos, hogy ez az utolsó világjárvány, de egyre közelebb jutunk ahhoz, hogy már releváns időben a járvány lefolyása alatt tudjunk érdemben lépni.

A vírusokkal kapcsolatos alapkutatások mennyire segítik most a kutatók munkáját?
Az általános technológia fejlődésének köszönhető, hogy a vírus szekvenciája a betegség felismerésétől számítva két héten belül már ismert volt. Az AIDS betegséget okozó HIV-vírus esetében hatalmas eredménynek számított, hogy a vírus megismerése után két évvel megtalálták és izolálták a vírust. Jelen esetben ez már két-három héten belül megtörtént. A korábbi SARS- és MERS-járványok által rendelkezünk előzetesen általános ismeretekkel a mostani koronavírusról, nem kell teljesen a nulláról indulnunk. Folyamatban voltak gyógyszervizsgálatok, vakcinafejlesztések, amikhez vissza lehet nyúlni, és adaptálással esélyesek, hogy a COVID-19 ellen hatékonyan működjenek.

Hol tart jelenleg a gyógyszerfejlesztés? Milyen szálakon fut az ellenszer kutatása?
A SARS és MERS ellen készített gyógyszereket igyekeztek a kutatók azonnal bevetni, és ígéretes eredményeket mutatnak. Jelenlegi tudásom szerint sejtkultúrákban jól hatott néhány gyógyszer, és zajlik a klinikai kipróbálásuk. Egyes sajtóközlemények szerint vannak kimondottan ígéretesnek tűnő gyógyszerkészítmények. Ezekből rövid időn belül készülnek kontrollált klinikai vizsgálatok, tudományos szakcikkek, amik, ha megerősített eredményekhez vezetnek, tovább lendítik a gyógyszertesztelés folyamatát.

Mikorra várható egy késztermék?
Az ismert gyógyszerek esetén a késztermék már megvan, ezeknél a hatásosságot kell bizonyítani. Vélhetően most érnek véget az első körös próbák. Megkockáztatom, hogy nem csak a hagyományos úton, kis páciens mintán zajlanak a tesztek, hanem, az orvosok azokat a szereket, amiknek hatékonyságáról tudomást szereztek és hozzájutottak, egyes esetekben már alkalmazhatták is. Ezáltal egyrészt lesznek kontrollált klinikai tesztek, másrészt az úgynevezett anekdotikus eredmények is informatívak lesznek. Azt gondolom, hogy egy-két hónapon belül kiderülhet, hogy melyek az esélyes készítmények. Ezután kezdődhet meg annak kiépítése, hogy nagyobb mennyiség rendelkezésre álljon. Ahhoz nem értek, hogy a fejlesztés ezen oldalának időigényét megmondjam, de abban talán bízhatunk, hogy még a járvány ideje alatt megtörténik. Ezzel egyidejűleg új gyógyszerek fejlesztése is megkezdődött. Ez a folyamat eggyel korábbi stádiumból indul: a potenciális hatóanyagot először in vitro sejtkultúrában tesztelik, amit állatkísérlet, majd az emberi kipróbálás követ. Tovább tart a folyamat, de nem engedhetjük meg magunknak, hogy nem próbálunk meg minden esélyt megragadni. Mint amikor a szupermarketben több helyen áll be egy család a sorba, hogy végül az először a pénztárhoz érőhöz csatlakozzanak a többiek. Világszerte párhuzamosan sok-sok ágon zajlanak ezek a kutatások, és azt, aki először odaér, próbálják majd a többiek is másolni. Továbbá a kritikus kapacitás miatt sem engedhetjük meg magunknak, hogy megvárjuk, amíg más elkészül, és elénk tárja a késztermékét. Fontos, hogy a gyártás feltételeivel mi is rendelkezzünk. Ezért szükséges a hazai fejlesztés is.

A tudományos világban fontos szerepe van a versenynek. Egy ilyen helyzetre hogyan reagál a tudós közösség?
Elképesztően. Vannak kutatók, akik a nagyon fontos eredményeiket nem tudományos publikációra tartogatják, hanem azonnal elérhetővé teszik a társadalom számára, döntéshozóknak szánt jelentés formájában. Az összes fontos szaklap kiemelten segíti, hogy minden a vírushoz kapcsolódó információ gyorsan, ingyenesen, mindenki számára hozzáférhetően meg tudjon jelenni.

Teljeskörű az összefogás. A vírus is gyorsan terjed a globalizációnak köszönhetően, de a tudás is.

Mit lehet tudni a tesztekről? Hol tart a fejlesztésük?
Rohamtempóban zajlik. A PCR-teszttel (polimeráz-láncreakció: nukleinsavak sokszorosításán alapuló analitikus eljárással) alapvetően bármit ki lehet mutatni. A kezdeti szakaszt gyors tanulási folyamat jellemezte, amíg erre a kórokozóra beállították a tesztsort. Ezt követően a mintavételezéshez szükséges technológia rugalmasan bővíthető lenne, de úgy tudom, hogy az alapanyagok nem állnak olyan mennyiségben rendelkezésre, amekkora kapacitással működhetne a tesztelés. Amellett, hogy az alapanyagok pótlásán dolgoznak, különféle immunológiai gyorstesztek fejlesztése is megindult, amik ugyan hamarabb hozhatnak eredményt, de kisebb a megbízhatóságuk. Készült bejelentés nukleinsav-alapú gyorstesztről is, de ezek még nincsenek kereskedelmi mennyiségben. Ezeken felül hatalmas jelentősége lesz a szerológiai (vérmintán alapuló) teszteknek, amik a lezajlott fertőzéseket monitorozzák, így általuk követhető, hogy ki az, aki már átesett a fertőzésen, és biztonságosan mehet idősek közelébe, térhet vissza az egészségügybe.

Tesztelés hiányában nem ismerhetjük a pontos adatokat. A Magyar Orvosi Kamara március 15-i javaslatcsomagjában írták, hogy két héten belül 50-60 000 fertőzött lesz az országban. Mik a mostani kilátások? Reális ez a szám?
Ennek a háttérszámítását nem láttam, de ha gyorsan átgondolom, talán egy kicsit erős [az interjú március 20-án készült]. Valójában teljesen mindegy, hogy két vagy három hét múlva lenne-e ekkora a szám. Az biztos, hogy szigorú intézkedések nélkül gyorsan fut fel a járvány. Ezt láttuk számos országban. Ez a szám arra vonatkozhat, hogyha semmi nem történne, akkor a többi példa alapján ez a terjedési sebesség várható. Azt már sokkal nehezebb megmondani, hogy a mostani intézkedési szint mire elég. Számít az intézkedések szigorúsága, és az emberek fegyelmezettsége. Mindenkinek felelőssége van az érintkezés minimalizálásában, ezzel lassítható a terjedés.

Az eddigi példák és ismeretek alapján milyen forgatókönyv várható a járvány hazai lefutásában?
Az Imperial College London kutatócsoportjának elemzésére hivatkoznék, ami jelenleg a legmegbízhatóbb. Lényegében három forgatókönyvet vázolnak fel. Az egyik alapján, ha semmi sem történik, megalapozott becslések szerint három-négy hónap alatt lefutna a járvány, a lakosság többsége fertőződne. Ebben az esetben Magyarországon a jelenlegi halálozási ráták figyelembevételével durva számolás alapján 60-70 ezer halálozás lenne várható. Ehhez képest nálunk rengeteg intézkedést bevezettek, nem vagyunk felkészületlenek. Az angol kutatócsoport számításai az intézkedések szigorúsága szerint további két forgatókönyvet vetítenek előre. Közepesen szigorú intézkedések mellett már jelentősen lassíthatjuk, de meg nem akadályozhatjuk a járvány terjedését. Ebben az esetben is lesz járványhullám, ami végigfut a népességen, és a népesség jelentős részének immunizálásával ér véget, de kisebb terhelést okoz az egészségügyi rendszernek. Az optimista forgatókönyv szerint ebben az esetben felére csökkenthető a halálozások száma, ami mellett kiemelten fontos az idős emberek elkülönítése. A harmadik kimenetel, a kínai példa, ami a mozgás és érintkezés maximális korlátozásával jár, és a járvány megállításához vezet. Azonban,

ha így járunk el, ugyan megállítjuk a járványt, de egyúttal megakadályozzuk a népesség immunizálódását.

Tehát az intézkedések feloldásával a járvány újra elindulhat. Elméleti lehetőség, hogy a járványt mindenhol sikerül visszaszorítani és kiirtani, de a gyakorlatban ebben nehéz bízni. Az utolsó szcenárió szerint a drasztikus intézkedésekkel megállított terjedés önmagában nem elég, emellett folyamatosan azon kell dolgozni, hogy az intézkedések feloldásakor már kész eszközeink legyenek a járvány kitörésének megakadályozásához.

Kutatóként a figyelem középpontjába került. Meddig tart a kutató felelőssége és szerepe egy ilyen kritikus helyzetben?
Az elején erősen vívódtam, hogy fölvállaljam-e a szerepléseket. Végül azért vállaltam, mert nagyon kevesen rendelkeznek relevánsabb tapasztalattal, és folyamatos igény mutatkozik a tájékoztatásra, amiből már ők is jelentősen kivették a részüket. Aki kutatóként elemezni és értékelni tudja az eseményeket, a tudományos eredményeket, annak fontos kötelessége a közvélemény tájékoztatása. Bevallom őszintén, hogy egy ideig fel sem merült, hogy tevőlegesen is részt vehetek benne, de volt egy pont, ahol felismertem, hogyha nem is tökéletesen, de bármilyen eszközzel hozzájárulhatok a megoldáshoz, akkor kötelességem így cselekedni.

Az interjút szigorúan 3 méter távolságból készítettük, visszanézhető az alábbi videóban.