A morcos kutyák diadala
E változatosság hátterében több tényező is állhat. Egy korábbi kutatásunkban azt találtuk például, hogy a kutyák közötti szociális viszonyok összefüggnek mind a kutyától, mind az embertől való szociális tanulási képességgel: míg idegen kutyától többkutyás háztartások szubordinált (alacsonyabb rangú) tagjai, idegen embertől e háztartások domináns (magasabb rangú) kutyái tanulnak hatékonyabban.
Mivel a kutya-kutya kapcsolat egyes aspektusai összefüggenek a szociális tanulási képességgel,
kíváncsiak voltunk, hogy vajon a kutya-gazda kapcsolat jellemzői is hatással lehetnek-e az embertől való tanulásra,
különös tekintettel az olyan viselkedéselemekre, melyek a gazda szempontjából esetleg problémásak lehetnek, például az agresszió vagy az engedetlenség.
Egy kérdőív és két viselkedésteszt segítségével vizsgáltuk a kutyák gazda felé mutatott viselkedését. A kérdőív kérdései kitértek a kutyák gazdával szembeni agresszív tendenciáira és engedelmességére, valamint a gazda által alkalmazott kiképzési módszerre. A viselkedéstesztekben a kutya birtoklási viselkedését vizsgáltuk egy velőscsont segítségével, illetve az ellenállását egy fizikai manipulációs feladat segítségével, ahol a gazdának vezényszó segítsége nélkül kellett a kutyát egy gyengéd, de határozott mozdulattal a hátára fektetnie.
A kutyák ezen felül részt vettek egy klasszikus szociális tanulási feladatban, ahol egy V-alakú kerítés megkerülése által juthattak a belső sarokban elhelyezett jutalomfalathoz vagy játékhoz. Három csoportban teszteltük a kutyákat: a kontroll csoportban három teszt követte egymást, melyek során a kísérletvezető a jutalmat megmutatta a kutyának, majd elhelyezte a kerítés csücskében anélkül, hogy megkerülte volna azt, így a kutyának mindhárom alkalommal magától kellett rájönnie, hogyan juthat hozzá a jutalomhoz. A másik két csoportban az első próba ehhez hasonló volt, viszont a második és harmadik próbában az egyik csoportban a kísérletvezető, a másikban a gazda úgy helyezte el a jutalmat, hogy eközben megkerülte a kerítést, így a kutya láthatta, mi kell a feladat sikeres megoldásához.
Azt találtuk, hogy a kutyák mindentől függetlenül elég nehezen oldják meg a feladatot maguktól, és a három próba alatt minimálisan javul csak a teljesítményük, míg demonstráció hatására sokkal gyorsabban oldják meg a feladatot függetlenül attól, hogy a demonstrátor a gazda vagy a kutya számára korábban ismeretlen kísérletvezető volt. Abban a csoportban, ahol a gazda demonstrálta a feladatot, semmilyen vizsgált változó nem befolyásolta a teljesítményt, viszont
a kísérletvezetőtől hatékonyabban tanultak azok a "morcos" kutyák, akik a kérdőív alapján magasabb pontszámot kaptak az „ingerlékenységre”.
Ezek azok a kutyák, akik morognak olyan helyzetekben, amiket kellemetlennek ítélnek meg (pl. fürdetés), hajlamosak odacsípni vagy harapni a gazda jelenlétében (akár kutyát, akár embert), a mindennapi életben asszertíven („rámenősen”) viselkednek, illetve hajlamosak kitartóan küzdeni azért, amit szeretnének megszerezni. Ugyanígy jobban teljesítettek azok a kutyák, akik a csontelvétel teszten kérés nélkül, már simogatásra lemondtak a finom falatról, illetve azok, akiknek a képzése során a gazda gyakran használta az úgynevezett „formálás” módszerét, mely során a kutyának vezényszavak és kézjelek nélkül, magától kell lépésenként „rájönnie” egy viselkedés-szekvencia elemeire, miközben a gazda jutalmazza a helyes lépéseket.
A teljesítmény mellett azt is néztük, hogy milyen gyakran néznek vissza a gazdára a kutyák a feladat megoldása közben. Az első, demonstráció nélküli próba során azt találtuk, hogy a hiperaktív, kölykös viselkedésű kutyák ritkábban néznek vissza a gazdára – ők azok, akik minden alkalmat megragadtak a szökésre, de hívásra visszamennek a gazdához, akik könnyen letilthatóak a nem kívánt viselkedésekről, de a figyelmetlenségük sokszor engedetlenséghez vezet – de ez nem befolyásolta általában véve a teljesítményüket. Míg a demonstráció utáni próbákban az ingerlékenyebb kutyák néztek vissza ritkábban a gazdára. A gazdára való visszanézés gyakorisága általában összefügg azzal, hogy mennyire találnak a kutyák nehéznek egy adott feladatot, így ezesetben nem meglepő, hogy a sikeresebb kutyák ritkábban néztek vissza.
Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy az ingerlékenyebb kutyák nem csak érzékenyebbek az emberek cselekedeteire, de figyelmesebbek is feléjük,
így lehetséges, hogy jobban tudnak megfigyelés alapján tanulni. Mivel a gazdával való kapcsolat a kutya számára a legfontosabb szociális erőforrás, az sem meglepő, hogy a kutyák egyéb szociális tulajdonságaiktól függetlenül magas figyelmet tanúsítottak a gazda akciója iránt, és a különbség csak idegen demonstrátor esetén volt megfigyelhető.
Borítókép: Pixabay