A világ még soha nem volt ennyire felkészült egy új járványra
A világ aggodalommal figyeli a Kínából érkező híreket, amelyek szerint kialakulóban van egy járvány, amit egy állatról emberre terjedő, új típusú koronavírus indíthatott el. A járvány terjedésének részletei soha nem látott gyorsasággal jutnak el nem csak a szakemberekhez, hanem a hírolvasókhoz is. Az ismertté váló fertőzéses esetek száma folyamatosan nő. A vírus két hónap alatt Kína majdnem összes tartományában és – Dél-Amerikát leszámítva – valamennyi lakott földrészen megjelent. Az újfajta fertőzés vezető hírré vált a médiában, és mindenkit foglalkoztat a kérdés: mire számíthatunk, lesz-e világméretű járvány?
A friss járványtani fejleményekről a hazai média naprakészen tudósít, hiteles tájékoztatást pedig a Nemzeti Népegészségügyi Központ szolgáltat. Most arra vállalkozunk, hogy az új járványt biológiai és történelmi kontextusba helyezzük: hogyan viszonyul a korábbról ismert kórokozókhoz és járványokhoz, és az előzmény példák alapján vajon lehet-e következtetni a kimenetelére?
Az „új koronavírus” – régi kontextusban
Az „új koronavírus” – pillanatnyi nevén a 2019-nCoV – minden jel szerint állatokról terjedt át emberre. Az így induló fertőzést „zoonózisnak” nevezzük. A zoonózisok többsége tünetmentes, ezért általában észrevétlen esetek maradnak, néha azonban akár halálos kimenetelű is lehet (például a veszettség). Egy dologban azonban jellemzően megegyeznek: emberről emberre nem, vagy csak kis hatékonysággal képesek terjedni. Ez érthető, hiszen eredetileg egy másik faj megfertőzéséhez alkalmazkodtak. Nagyon ritka („evolúciós véletlennek” tekinthető) eset az, amikor előzetes alkalmazkodás nélkül az emberi fajban is hatékony fertőzésre képes egy ilyen kórokozó. Ilyenkor azonban annál nagyobb lehet a kialakuló járvány, hiszen
az emberi immunrendszer kezdetben védtelen a még ismeretlen támadóval szemben.
Tudunk ilyen esetekről. Állati eredetű kórokozó volt felelős a történelem pusztító pestisjárványaiért. Állati vírusból származó gének indították hódító útjára a huszadik század elején a spanyolnátha influenzavírusát is. Az „új koronavírus” terjedéséről olvasva sokakban valószínűleg e rettenetes történelmi járványok képe jelenik meg, vagy – ami rosszabb – fiktív, jelenkori járványokat bemutató filmek apokaliptikus pusztításai. Ez a pánik azonban a 2019-nCoV jelenlegi járványügyi helyzetében egyáltalán nem indokolt.
Az „új koronavírus” például korántsem olyan fertőző, mint a legújabb kori világjárványokért felelős influenza. Bár mindkettő elsősorban cseppfertőzés útján terjed, de amíg az influenza az egészen apró aeroszol cseppekben is képes erre – amelyek így hosszú ideig a levegőben maradnak és akár messzire is eljuthatnak – a 2019-nCoV ezzel szemben minden eddigi jel szerint csak a nagyobb cseppekkel fertőz, amelyek mindössze néhány méterre jutnak el, és hamar kiülepednek. Ez óriási különbség:
az új vírus terjedésének üteme – bár első hallásra ijesztőnek tűnhet – mégis lényegesen lassabb,
mint a mindannyiunk számára ismerős, és ezért kevésbé ijesztő influenzáé. Az „új koronavírus” az eddig ismert esetekben jellemzően közeli kontaktussal terjedt át, ez pedig jelentősen növeli a megelőző intézkedések (kézmosás, szájmaszk használata, ember-ember kontaktusok elkerülése a fertőzött zónában) eredményességét. A mostani járvány előképe, a közeli rokon koronavírus által okozott SARS (súlyos akut légzőszervi szindróma) 2002-ben ütötte fel a fejét. Kezdetben az „új koronavírushoz” hasonlóan szintén gyorsan eljutott valamennyi földrészre, mégis sikerült egy éven belül megállítani, köszönhetően a megelőző járványtani intézkedéseknek. Ez a tapasztalat a jelenlegi járványt illetően is reményt keltő. Ráadásul a SARS is Kínában tört ki, ezért ma már hatékonyan tudják alkalmazni az akkori küzdelem tapasztalatait mind ott, mind a többi érintett országban.
Mennyire veszélyes?
Amikor felmérjük a fenyegetés mértékét, a fertőzőképesség (vagyis: hányan kapják el?) mellett a vírus által okozott betegség súlyossága (vagyis: várhatóan mi történik a betegekkel?) is fontos tényező. A SARS körülbelül 10%-os halálozási arányt mutatott a betegek körében – az „új koronavírusnak” ennél jóval kisebb halálozási kockázatot jósolnak, és az eddigi esetek alapján elsősorban az idős vagy krónikus betegségben szenvedő fertőzöttekre veszélyes.
A becsült, mindössze néhány százalékos mortalitás értéke ráadásul a valóságban még kevesebb lehet.
A fertőzés ugyanis gyakran tünetmentes, vagy csak enyhe tünetekkel jár, és mivel ezen esetek nagy része felderítetlen marad, a tényleges halálozási arány valószínűleg a jelenlegi becsléseknél alacsonyabb lesz.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy a járvány terjedésének kezdeti szakasza alapján még nem lehet megbízható jóslatokat adni a járvány végső kimenetelére. Eddigi ismereteink reményt adnak arra, hogy a bevezetett erőteljes járványtani intézkedésekkel az új járvány terjedése megállítható vagy jelentősen lassítható lesz.
Lesz-e védőoltás?
Ha pedig pusztán járványtani eszközökkel mégsem sikerülne megállítani a fertőzést, akkor – a történelem során először – arra is lehet esély, hogy a tudomány még időben a kezünkbe adjon egy olyan fegyvert, amivel hatékonyan védekezhetünk. Ugyanis mind az oltóanyag-, mind a gyógyszerfejlesztés üteme jelentősen felgyorsult az elmúlt évtizedekben. Máris egyszerre több kutatócsoport kezdte el az „új koronavírus” elleni védőoltás fejlesztését, és – köszönhetően a legújabb technológiáknak – néhány hónapon belül ígérik a kísérleti vakcinák első kipróbálását, embereken. Bár a különféle kórokozók jelentősen különböznek abban, hogy mennyire könnyű vagy nehéz hatékony vakcinát fejleszteni ellenük, reményre ad okot, hogy több állati koronavírus ellen már létezik védőoltás. Ezzel egyidejűleg elkezdték olyan gyógyszerek alkalmazhatóságát vizsgálni, amelyek egyéb vírusok ellen már bizonyítottak. Várható emellett új, célzott gyógyszerek kifejlesztése is, amelyek gyors bevetésében segít, hogy az elmúlt évtized két nagy afrikai Ebola-járványa során már kidolgozták a járványtani vészhelyzetben alkalmazható, gyorsított engedélyezés lehetőségeit. Egy brit virológus szavaival élve: a világ még soha nem volt ennyire felkészült egy új járványra, mint most.
Müller Viktor elméleti biológus, az ELTE Biológiai Intézetének tudományos munkatársa, az ELTE Felsőoktatási Intézményi Kiválósági Program résztvevő kutatója. Fő kutatási területe a vírusfertőzések számítógépes elemzése. Legfontosabb eredményeit a HIV-fertőzés szervezeten belüli folyamatainak és járványos terjedésének matematikai és számítógépes modellezésében, a vírus klinikai és genetikai adatainak elemzésében, valamint fertőző és nem fertőző betegségek evolúciós hátterének kutatásában érte el. 2014-ben az MTA Bolyai Plakett kitüntetettje.Borítókép: A metró bejáratánál ellenőrzik az utasok testhőmérsékletét Pekingben 2020. január 26-án. Fotó: Betsy Joles / Getty Images