A mikroműanyagok hatására kockázatvállalóbbá válnak az ászkarákok
A HUN-REN–ELTE–MTM Integratív Ökológiai Kutatócsoport kutatói egy új, viselkedésökológiai és ökotoxikológiai szempontokat ötvöző vizsgálatban azt találták, hogy a mikroműanyagok hosszabb távú jelenléte hatással van a talajban élő ászkarákok viselkedésére. Kiderült: ezek az állatok kockázatvállalóbbá válnak, ha mikroműanyag kerül a szervezetükbe.
A mikroműanyagok definiálásának sokféle kritériuma létezik, de leggyakrabban az 1 μm és 1 mm közé eső töredékeket hívjuk így. Ezek a szennyező anyagok mára mindenütt jelen vannak, a mélytengerektől a talajon át a légkörig. Negatív hatásaikról egyre több tudományos adat áll rendelkezésre, de a viselkedésre gyakorolt hatásuk még viszonylag kevéssé kutatott.
A nemrég az Environmental Pollution folyóiratban megjelent kutatás meghatározó szerzői, Horváth Gergely, Herczeg Dávid és Herczeg Gábor egy viszonylag kevéssé ismert modellfajt, a közönséges gömbászkát (Armadillidium vulgare) vizsgálták.
„A közönséges gömbászkák fontos szerepet játszanak a talajban az elhalt növényi anyagok lebontása révén. Ezek az apró állatok veszély esetén összegömbölyödnek. Az összegömbölyödött, mozdulatlan ászkák lágy hasi részéhez a kisebb ragadozók nem férnek hozzá, a nagyobbak pedig könnyen szem elől téveszthetik őket ebben az állapotban.” – hangsúlyozza Horváth Gergely.
A kutatók korábban már kimutatták, hogy egyedi különbségek vannak az összegömbölyödés időtartamában – a hamarabb „kigömbölyödő” ászkák kockázatvállalóbbnak számítanak. Most viszont azt tapasztalták, hogy azok az ászkarákok, amelyek táplálékukkal együtt mikroműanyagokat (konkrétan apró polisztirol golyókat) is fogyasztottak, gyorsabban feladták a gömbszerű, védekező pózt. Vagyis kevésbé óvatosak, mint azok a társaik, akik nem találkoztak mikroműanyaggal.
Emellett az is kiderült, hogy ezeknél az egyedeknél kisebb volt a viselkedési eltérések egyéni változatossága – ami arra utal, hogy a mikroműanyag nemcsak az átlagos viselkedésre, hanem annak rugalmasságára is hatással van.
„Ez jelzi, hogy az egyedi viselkedési stratégiák fő komponensei, azaz az átlagos viselkedés (mennyire vagyok kockázatvállaló?) és a viselkedési változatosság (mennyire hasonlít a kockázatvállalásom a hét különböző napjain?) a mikroműanyag hatására összekapcsolódhatnak, azaz a független evolúciójuk nehézségekbe ütközhet– mutat rá Herczeg Gábor, a kutatócsoport vezetője.”
A mikroműanyagok viselkedésre gyakorolt hatásait jelenleg kevésbé kutatják, így a vizsgálat nemcsak viselkedésökológiai szempontból izgalmas, hanem komoly ökológiai és evolúcióbiológiai jelentőséggel is bírhat.
A mikroműanyagok mind a szárazföldi, mind a vízi ökoszisztémákban tartós szennyezést okoznak, aminek változatos negatív hatásait még csak most kezdjük feltárni.
„A közvetlen élettani, vagy viselkedési hatások mellett a közvetett hatásokat csak most kezdjük felmérni – emeli ki Herczeg Dávid. – Elképzelhető, hogy a mikroműanyag részecskék felületén a különböző kemikáliák mellett aktív, fertőzőképes kórokozókat is szállíthatnak”.
Az ászkák vonatkozásában egyelőre úgy tűnik, a mikroműanyag szennyezés negatívan befolyásolja ragadozók elleni védekezésüket, ami populációjuk esetleges csökkenését is okozhatja. Az ELTE kutatói jelenleg is dolgoznak a témán, és további vizsgálatokkal szeretnék feltérképezni a mikroműanyagok viselkedésformáló hatásait.